A régi időkben, az emberek azokból az alapanyagokból építkeztek, amelyeket a természet nyújtott számukra. Az Érmelléken, a lápvidék falvaiban ma is látni egy-egy portát, amin a nádtetős ház szerényen elterül, aminek a falai döngölt földből, esetleg vályogból készült.
Ezen a vidéken leginkább föld, vessző, valamint nád felhasználásával építkeztek az emberek. Tulajdonképpen a nádfedés napjainkban már újra kezd divatba jönni, lakóházat keveset, inkább fogadókat, csárdákat alakítanak ki így. A nádtetős ház igazán mutatós, tehát vendégcsalogatónak is tökéletes.
Tudni kell, hogy a nád rendkívül jól szigetel és az, aki járt már nádtetős ház falai között, esetleg ilyenben töltötte boldog gyermekkorát, az pontosan tudja, hogy télen jó meleg volt benne, nyáron pedig kellemesen hűvös. Habár a nád nagyon ellenálló, akár 30-50 évig is kibírja, azonban 5-10 évente érdemes felújítani, mert a felső réteg idővel tönkremegy. Vannak, akik tűzveszélyesnek tartják, emiatt nem alkalmazzák, viszont megfelelő kezeléssel nem jelent veszélyt.