Egy idő után már nagyon zavaró lehet a szemüveg/kontaktlencse viselése, főleg akkor, ha több segítőeszközt használunk különböző távolságokra, amiket naponta sokszor cserélnünk kell. Ilyen esetekben egy műlencse segíthet. Már pusztán ezért is érdemes elvégezni a látásjavító lencseműtétet, de egyéb esetekben, helyzetekben is ajánlott. Azoknak tanácsos elvégeztetniük ezt a szemészeti beavatkozást, akik 45 éves kor fölöttiek, szemüveget hordanak, távolra és/vagy közelre homályosan látnak.
Akinek nem jó a látása sem közelre, sem távolra, de még nincs szürkehályog a szemén, esetleg nem tudja megszokni a multi- vagy bifokális szemüvegét, célravezető elgondolkodnia a látásjavító műlencse műtét lehetőségén. A szürkehályog megelőzésére is ideális ez a beavatkozás, valamint időskori szemromlás esetén szintén.
Természetes, hogy az emberek félnek a műtéti beavatkozásoktól, elsősorban a kockázatoktól, másodsorban pedig a fájdalomtól vagy az operáció sikertelenségétől. Pontosan így van ez a látásjavító műlencse műtéttel is, az ember nehezen szánja el magát. Azonban, a műlencse műtét egyáltalán nem jár fájdalommal, a pácienst nem altatják, hanem hatásos szemcseppekkel végzik el az érzéstelenítést.
Napjainkban már minőségi, korszerű technológiákkal dolgoznak a szemész szakorvosok, ennek és a tudásuknak, tapasztalatuknak köszönhetően, minimálisra csökken a szemészeti beavatkozások kockázata. A látásjavító műlencse műtét utáni gyógyulás is gyors, ami jó hír azoknak, akik nem tudnak hosszabb időre hiányozni a munkahelyükről.
Milyen műlencsék léteznek?
Vannak trifokális és nyújtott fókuszú, tórikus és monofokális műlencsék, tehát ezek közül kell kiválasztani a számunkra minden szempontból megfelelőt. A szemész orvos segít a választásban, de magunk is tájékozódhatunk ezek felől a drnagymihaly.hu weblapon. Például az egyfókuszú, vagyis monofokális műlencsék egy adott fókusztávolságra biztosítanak tökéletes látást.
Általában úgy végzik el a lencse tervezését, hogy a páciens távoli látása tökéletes legyen és csak a közeli munkához használjon majd szemüveget. Így az utcán, vezetés közben jól fog látni, illetve a tévénézéshez sem kell majd neki szemüveg. A nyújtott fókuszú monofokális és EDOF műlencsék jobb mélységélességgel rendelkeznek, mint a monofokális társaik, így távolra és középtávolságra nyújtanak kiváló látásélményt.
Ezek sem biztosítanak teljes szemüvegmentességet, a 20-40 cm olvasótávolságban továbbra is szüksége lesz a páciensnek olvasószemüvegre, viszont a hétköznapi tevékenységek során függetlenebbé válhat az eszköztől. A trifokális műlencse viszont éles kétszemes látást biztosít távoli, közép- és közeli távolságra egyaránt.
Azoknak a pácienseknek a 80%-a, akik ezt a műlencsét választják, többé nem kell szemüveget viselniük egyetlen távolságra sem. Rossz hír viszont, hogy a páciensek 20%-nak monitortávolsághoz a kezelést követően is igénye lehet szemüvegre. Ez azért lehet szükséges, mert az agy nem minden esetben alkalmazkodik jól ehhez a köztes fókusztávolsághoz a műlencsével. De távolra és közelre jól látnak majd.